A szalmakutya az ősi Kínában áldozati tárgyként szolgált. A Tao Te Csing 5. fejezete szerint az Ég és a Föld szívtelen, hiszen az emberi lényekkel ugyanúgy bánnak, mint a szalmakutyákkal. Nem ölnek kegyetlenségből és nem adnak életet kegyből. A kínaiak ugyanezen elvet követik szalmakutyáik készítésekor. Felöltöztetik majd az oltárra helyezik őket, de nem szeretetből. És mikor a ceremóniának vége, az utcára dobják őket, de nem gyűlöletből.

 

A szalmakutya-kifejezés az európai ember számára nem hétköznapi. A cím mégis tökéletes választás a filmhez, hiszen ugyan tele van indulattal, de teljesen érzelemmentes. A szereplők cselekedetei mind szándékosak, de ésszel megmagyarázható okokra vezethetők vissza, és ez a jellemváltozásokon és végkifejleten is megfigyelhető.

 

 

Charlie  A film az 1971-es hasonló című Szalmakutyák feldolgozása, Rod Lurie rendezésében. A  szereplőválasztás ideális, a megformálni kívánt alakok teljes valójukban léteznek a vásznon. Az alaptörténet egyszerű, David és felesége, Amy Sumner Los Angelesből visszaköltözik Amy gyerekkori városába, mert a férj író, és más környezetben akar alkotni. A nő hamar beilleszkedik, felveszi a kisváros tempóját, a férfi azonban nehezen akklimatizálódik, hiszen ő nem ilyen környezetben szocializálódott, ami a viselkedésén és hozzáállásán is meglátszik. Kristálytiszta képet kapunk  azokról az alapvető megítélésbeli különbségekről, melyek város és falu közt vannak. A városi David felfogadja Amy régi kedvesét és annak barátait, hogy segítsenek megjavítani a tetőt. Elkezdik a munkát, és ami a legszembetűnőbb David és a munkások kapcsolatában, hogy szinte végig sir-nek szólítja Davidet Charlie, a „vezető”. Ő a legerőteljesebb személyiség az egész film során, birkaszellemű barátai mind őt követik, ugyan ez nincs kimondva, és konkrét jelenetet sem láttunk erről, de végig ott lebeg a kérdés, hogy vajon Charlie előre eltervezte-e a későbbi vérengzést, vagy csak a sors alakította így a dolgokat.

 

Egészen a végéig nehéz eldönteni, hogy Charlie vajon a kisvárosi arrogáns jófiú, vagy kegyetlen szörnyeteg. Már a bevezető képsor árulkodik a film egészéről. Egy csoport vadász meglő egy szarvast, de az nem hal meg az első golyótól, újra lőni kell. Megrázó és sokatmondó a gyilkosság és kegyetlenség, ugyanakkor fel is menthetjük ezeket a férfiakat, hiszen vadászok. Az alaptörténet jó, és James Marsden tökéletesen megfelelt az intellektüell-sztereotípiának. David és Amy Sumner elhagyják az otthonukat és Amy szülőhelyére költöznek, a régi házba, ahol addig a nő apja élt. Az odaút is szürke, a maga módján ijesztő, következtethetünk a későbbi fejleményekre belőle. Megpróbálják belakni a házat, de David túlságosanDavid and Amy nagyvárosi, nincs benne tisztelet a kétkezi munkások iránt, amit Charlie egy alkalommal ki is mond. David nem tudja kézben tartani a helyzetet, nagyfokú bizonytalanság és döntésképtelenség kíséri az egész film során a személyét. A legjobban a dolgozószobai jelenet példázza ezt, mikor David gondolkodás nélkül lepakolja Amy apja dolgait a régi íróasztalról.  Nem fogadja el az ottani emberek vallásosságát, sőt egy alkalommal mise közben el is hagyja a templomot. Talán ez volt a fordulópont az egész filmben, itt kerül végleg összeütközésbe a két világ.  David felbéreli Charliet és még három vadásztársát a tető megjavítására, amit csinálnak is, de mindig történik valami, amivel David nincs megelégedve, ez is a karakterének egy okos eltúlzása, és ez óriási kritika ha jobban belegondolunk.

 

A nők nagy része persze elfogult lesz, hiszen Charliet Alexander Skarsgard játssza, aki pont elég karizmatikus ahhoz, hogy bármit elhiggyünk neki. Az alapkonfliktus nem volt eléggé tisztázva, mert inkább sok kis, mint egy nagy dologból állt össze, viszont azt nehéz lenne megmondani, alapvetően mért akarta Charlie már az elejétől fogva megölni Davidet. A szándék azt hiszem nem kérdés, a vadászaton is volt egy eltévedt golyó, utána megerőszakolták Amyt ketten is. Nyilván a féltékenység szülte a gyűlöletet Charlieban, de mégsem jelenthetjük ki hogy ez volt a végkifejlet fő oka. Sok kérdés tisztázatlan maradt a film végéig, de mégis értjük a lényeget. Belekevertek egy felesleges külső szálat is, Jeremy és Coach Tom Heddon konfliktusát, ami kizárólag arra szolgált, hogy a végén Charlienak legyen oka bevenni a várat, mert az egyértelmű, hogy az összes közül csak ő gondolkodott. 

 

Az utolsó fél órában csúcsosodik ki a cselekmény, és sajnos ezzel a film elveszti az összes élvezeti értékét. Túlzások, vér és indulatok töltik ki ezt az időt, és egyáltalán nem ez volt várható az első benyomások alapján. Gyakorlatilag szétverik az egész házat és az addig félénk íróként viselkedő David oroszlánná változik, vadászlogikát növeszt és mindenkit megöl, kegyetlenül. Az egyiknek a fejét vágja le, a másikat többször meglövi és olyan posterarckifejezést vesz fel, mint aki már a legelején is ilyen volt. Ekkora pálfordulás nem létezik, főleg nem egy olyan filmben, ami teljesen a józan ész határain belül kezdődik el. Úgy is lehámozhatnánk a történet ezen héját, hogy David végre összekapja magát és leereszkedő nyápicból férfi lesz, de ha őszinték vagyunk, tudjuk, hogy egy ilyen ember nem így lesz igazi férfivá, sosem lenne elég bátorsága és talpraesettsége ehhez. Persze végül a házaspár megmenekül, és utolsónak hal meg a jóképű rosszfiú, ráadásul egy medvecsapda által, ami a fejére esik.  Összességében jó film, hiszen műfaja minden jellegzetességét magában rejti, de a vége mindent elront. Alexander Skarsgard előtt pedig  újra le a kalappal, mert míg Peter Krauset (Six Feet Under, Parenthood) a Six Feet Under (Sírhant művek) közben is csak Adamnek hívtam, mert nem tudok elvonatkoztatni, Alexander Skarsgardot (True Blood) ha erre a filmre gondolok, nem tudom Ericnek hívni, pedig  az a szerep is igencsak erőteljes.

 

 

forrás: Felsőfokon.hu